Czene Béla 1911-ben, Isaszegen született egy festőművész és fotó retusőr felesége második fiaként. 1930 és 33 között Rudnay Gyula (1878–1957) tanítványa volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Nagyon fiatal korától, 1932-től rendszeresen szerepelt kiállításokon. Korai sikerei hatására 1935-ben, még diplomája megszerzése előtt elhagyta a Képzőművészeti Főiskolát. 1937-ben elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat ifjúsági díját. 1938-ban feleségével, Hikádi Erzsébet festőművésszel (1911-2008) együtt elnyerték a magyar állam által 1928-ban alapított Római Ösztöndíjat. Az ösztöndíjasok ekkoriban két évig a Római Magyar Akadémia műteremlakásaiban dolgozhattak, Róma központjában. Gerevich Tibor művészettörténész, az ösztöndíj kezdeményezője a fiatal magyar művészek és a kortárs olasz művészet kapcsolatát igyekezett elősegíteni. Evvel egy új stílus megalapozására törekedett a korabeli francia és német művészet hatásának ellensúlyozására.
Czene Béla festői stílusa már az ösztöndíj előtt is nagyon közel állt a Római Iskolához, de a Rómában töltött idő egész életére meghatározó hatást gyakorolt művészi látásmódjára. Sokat merített a görög és római művészetből és a reneszánsz freskófestészetből, különösen Leonardo, Ghirlandaio és F. della Cossa művészetéből.
A második világháború kitörésekor feleségével visszatértek Magyarországra. Czene kezdetben még dolgozhatott, és számos kiállításon vett részt otthon és külföldön egyaránt. 1942-ben megkapta a Balló Ede-díjat, 1943-ban a Ferenc József Alapítvány díját. 1944 körül végül besorozták katonának, és orosz fogságba esett Északnyugat-Magyarországon. A táborban portrékat rajzolt a tisztekről, ami különleges elbánást biztosított a számára, és sokévi szibériai fogságtól mentette meg.
A háború után Czene belépett a Magyar Kommunista Pártba. Kivette a részét a munkásosztály művészeti neveléséből és a szocialista realista mozgalomhoz is csatlakozott. Abban a meggyőződésben élt, hogy így tudja segíteni az új társadalom építését, de mire az 1956-os forradalom eljött, annyira kiábrándult, hogy művészként és emberként is szinte kizárólag a magánélet felé fordult.
Az 1960-as évek közepétől, mikor Magyarország újra nyitni kezdett Nyugat felé, Czene újra utazhatott Olaszországba. Innentől kezdve heteket töltött egész családjával az országban, ahová annyira vágyott. Késő öreg koráig alkotott. Művészete a modern élet hétköznapjait jeleníti meg neoklasszikus stílusban. Kedvenc témái a városi és falusi utcaképek, szép aktok és jól öltözött fiatal nők, akik magazinokat és művészeti albumokat lapozgatnak a műteremben, és különböző testtartásokban pózolnak a művész előtt. Idős korában elismert művész volt, bár nem olyan ünnepelt, mint az 1940-es években. 1999-ben hunyt el, Budapesten.
KERESSÜK CZENE BÉLA ALKOTÁSAIT! Kérjük mindazokat, akiknek tulajdonában van Czene Béla valamely műve, az életére vonatkozó dokumentum, illetőleg a művészt vagy alkotását ábrázoló korabeli fénykép, jelentkezzen az alábbi elérhetőségen: info@czenegyujtemeny.hu
